Trump tűzszünete után nagyot esett az olaj ára

Forrás:  Indranil Aditya/NurPhoto via Getty Images

A kéthetes amerikai iráni tűzszünet hírére hirtelen esni kezdtek az olajárak, mert a piac a Hormuzi-szoros megnyitását az ellátási kockázatok enyhüléseként értékelte. A megkönnyebbülés azonban egyelőre törékeny, mert az energiaárak, a tengeri szállítás és az infláció alakulása továbbra is szorosan összefügg a közel-keleti helyzettel.

Donald Trump amerikai elnök az ultimátum lejárta előtt jelentette be a kéthetes tűzszünetet Iránnal: Washington felfüggeszti a további csapásokat, Teherán pedig vállalta a Hormuzi-szoros megnyitását és a hajóforgalom helyreállítását. A bejelentés nemcsak diplomáciai fordulatot hozott, hanem azonnali piaci reakciót is: a befektetők gyakorlatilag percek alatt kezdték kiárazni a teljes ellátási sokk lehetőségét.

Percek alatt olvadt le a háborús felár

A nyersolaj ára meredeken esett a hírre. Az AP összesítése szerint az amerikai WTI 16,47 dollárral, 96,48 dollárra süllyedt hordónként, a Brent pedig 13,79 dolláros eséssel 95,48 dollárra csökkent, miközben a vezető részvénypiacok Ázsiában és Európában is erős emelkedéssel reagáltak. A mozgás jól mutatja, hogy az elmúlt hetekben az olajárakat nem a kereslet hirtelen megugrása, hanem elsősorban a szállítási kockázat és a geopolitikai bizonytalanság hajtotta felfelé.

A piac érzékenysége nem véletlen. Az amerikai energetikai hivatal adatai szerint a Hormuzi-szoroson 2024-ben és 2025 első negyedévében a globális tengeri olajkereskedelem több mint negyede, illetve a világ olaj- és kőolajtermék-fogyasztásának mintegy egyötöde haladt át. Ugyanez az útvonal a globális LNG-kereskedelem körülbelül egyötödének is kulcsszereplője, különösen Katar exportja miatt. Vagyis amikor a szoros működése bizonytalanná válik, az nemcsak az olajat, hanem a gáz- és áramárakat, végső soron pedig az ipari és lakossági költségeket is megmozgatja.

A megkönnyebbülés ellenére nincs vége a bizonytalanságnak

A mostani áresés ezért inkább a korábban beépült kockázati felár gyors leolvadásának tekinthető, mintsem annak, hogy az energiapiac minden gondja megoldódott volna. Az EIA friss előrejelzése szerint a Brent márciusban átlagosan 103 dollár volt, napi csúcsai pedig április 2-án megközelítették a 128 dollárt. Ugyanez az elemzés arra figyelmeztet, hogy a konfliktus elhúzódása, az energia-infrastruktúrát érő támadások és a Hormuzi-szoros körüli bizonytalanság 2026 végéig is felfelé hajthatja az árakat.

A piac óvatosságát az is magyarázza, hogy a kereskedelem újraindítása nem pusztán politikai döntés kérdése. A hajózási társaságoknak, biztosítóknak és finomítóknak azt is el kell hinniük, hogy a térségben valóban tartósan csökken a katonai kockázat. Az AP által idézett piaci elemzők is arra hívták fel a figyelmet, hogy a két hétre szóló megállapodás önmagában még nem jelent stabil rendezést; a következő napok kulcskérdése az lesz, visszatér-e a normális tankerforgalom a szorosba.

Az olajon túl a világgazdaság is figyel

A világgazdaság számára a tét jóval nagyobb, mint néhány napi árfolyammozgás. Az IMF március végi elemzése szerint a tartósan magas energia- és élelmiszerárak világszerte újra felhajthatják az inflációt, miközben visszafogják a növekedést. A drágább üzemanyag, szállítás és alapanyag idővel beépül a feldolgozott termékek és a szolgáltatások áraiba is, vagyis a közel-keleti feszültség könnyen újabb inflációs hullámot indíthat el akkor is, amikor sok ország épp csak közelebb került a jegybanki célokhoz.

Ez különösen rossz hír lenne az importenergiára szoruló gazdaságoknak és a sérülékeny feltörekvő piacoknak. A Világbank a közel-keleti konfliktus nyomán már arról írt, hogy ügyfelei közül több országban is megjelent az árupiaci drágulás és a logisztikai zavarok hatása. Európa szempontjából sem mellékes a helyzet: az EIA szerint a Szuezi-csatorna, a SUMED-vezeték és a Báb el-Mandeb együttesen a világ tengeri olajkereskedelmének mintegy 6 százalékát viszik, vagyis a Hormuzi-szoros mellett a Vörös-tenger térsége is érzékeny pont maradt. A mostani tűzszünet tehát fontos megkönnyebbülés, de csak akkor hozhat tartós enyhülést az olajpiacon és a világgazdaságban, ha a tengeri útvonalak biztonsága nem napokra, hanem hónapokra rendeződik.

Hirdetés