Plenković szerint az Adria „biztonságosabb és olcsóbb” útvonal lehet

Forrás: Jonathan Raa/NurPhoto via Getty Images

A horvát miniszterelnök szerint Magyarország és Szlovákia számára az Adria-vezeték stabilabb és kedvezőbb díjú útvonal lehet. A kérdés a Barátság körüli ellátási kockázatok és a dráguló olajárak miatt került ismét a figyelem középpontjába. A vita tétje, mennyibe kerülhet a régió kőolajellátásának átszervezése.

Andrej Plenković horvát miniszterelnök az elmúlt napokban ismét az Adria-vezeték (JANAF) mellett érvelt, amikor a Magyarországot és Szlovákiát ellátó kőolajszállítási útvonalakról kérdezték. A horvát kormányfő szerint az Omišalj kikötőjéből induló rendszer nemcsak megbízhatóbb alternatívát kínálna a Barátság vezetékkel szemben, hanem a szállítási díjak oldalán is érdemi megtakarítást hozhatna: állítása szerint az Adrián „háromszor alacsonyabb” tranzitdíjjal lehetne számolni, mint a Barátság esetében.

Az időzítés nem véletlen. A Barátság déli ágán – amely Ukrajnán halad át – az ellátás január végén komoly zavarba került, és a kérdés azóta is a közép-európai energiabiztonság egyik legérzékenyebb pontja.

Uniós jelzés: az Adria a legéletszerűbb kerülő, amíg javítják a Barátságot

Brüsszelben is napirendre került a helyzet: az Európai Bizottság egy szakértői egyeztetés után arról beszélt, hogy amíg a Barátság vezetéket helyreállítják, a horvátországi Adria-vezeték a „leginkább életképes” alternatíva Magyarország és Szlovákia ellátására. A Bizottság szerint Horvátország azt is megerősítette, hogy nem orosz eredetű kőolajat már szállítanak ezen az útvonalon a térség felé.

Ugyanebben az összefoglalóban jelent meg az is, hogy a Barátság vezetéket 2026. január 27-én súlyos találat érte, amelyet az Euronews beszámolója Oroszországhoz kötött, és ez vezetett a mostani ellátási konfliktushoz. A közlés szerint Magyarország és Szlovákia a feszültség enyhítésére a stratégiai készletekhez is hozzányúlt, amelyek uniós szabály szerint legalább 90 napnyi nettó importot hivatottak fedezni.

A horvát üzemeltető, a JANAF közben azt kommunikálja, hogy a rendszer képes a magyar és a szlovák finomítói igények kiszolgálására: a vállalat korábbi tesztjei és saját közlése alapján a kulcsszakasz teljesítőképessége – a működtetett szivattyúk számától függően – 13–16,4 millió tonna/év tartományban lehet.

Olajár-sokk a Közel-Keleten: a költségek most különösen számítanak

A szállítási útvonalak és díjak kérdését tovább élezi, hogy a Közel-Keleten kiéleződő konfliktus a világpiaci árakon is gyorsan meglátszott. Hétfőn a Brent jegyzése érdemben ugrott meg, a piaci reakciót többek között a Hormuzi-szoros körüli kockázatok és a térségi ellátási láncok sérülékenysége magyarázza.

Ebben a helyzetben a magyar ellátás költségoldala politikai és gazdasági kérdéssé egyszerre válik. A kormányzati érvelés régóta abból indul ki, hogy az orosz Urals jellemzően olcsóbban beszerezhető, és egy hirtelen váltás érdemben drágíthatná az üzemanyagárakat. A horvát miniszterelnök ezzel szemben azt hangsúlyozza: még ha a nyugati vagy közel-keleti kőolaj hordónként drágább is, a szállítási és tranzitköltségek oldalán csökkenés jöhetne, ha nagyobb súlyt kapna az Adria-vezeték.

A nyilvános vitában ugyanakkor látszik, hogy nem csak politikai üzengetésről van szó: a kapacitás, a tarifák és a hosszú távú szerződések kérdésében Budapest és Zágráb között korábban is volt feszültség, és a mostani ellátási zavarok ezt újra felszínre hozták.

Hirdetés